2017. március 9., csütörtök

18.rész

A mai nap jobban nem is kezdődhetett volna. Ugyanis ma van a születésnapom! Igaz, hogy kénytelen vagyok eme csodás ünnepet a kórházban tölteni, de Kuroda Sensei megengedte, hogy a szobámban csaphatunk egy kis ünneplést. Hikaru, aki valahonnan megtudta a dolgot, rögtön el is kezdte a szervezést. Persze nekem nem szólt róla semmit, így egy nagy meglepetés az egész. Annyit tudok, hogy a családomon és Hikari - n kívül Yabu Sensei, a Hikaru - Inoo páros és Yuto is itt lesznek. Chinen - t már nem is számolom külön, hiszen szinte már a testvérem.
- Yama Chan, Hikaru azt mondta, hogy még nem szabad azt mondanom neked, hogy "Boldog Szülinapot", de nem bírtam kivárni, szóval Boldog Szülinapot Yama Chan! - ugrott a nyakamba nem szó szerint.
- Köszönöm Öcsike! Kíváncsi leszek, milyen meglepetéssel rukkolsz elő!
- Nagyon tetszeni fog neked Yama Chan, csak győzd kivárni! - igazság szerint most még inkább kíváncsi lettem. Nagyon remélem, hogy tényleg valami nagy ajándék lesz.
- Na, kijött meglátogatni a beteget?
- Keito? Mit keresel te itt? - néztem a szobába belépő fiúra.
- Csak nem gondolod, hogy elfelejtettem a szülinapodat? Ryosuke, ennyire nem ismersz? - odajött hozzám és megöleltük egymást. Chinen közben állt, mint egy kőszobor és rebegtette a szempilláit. Mintha letaglózódott volna Keito megjelenésétől.
- Chinen minden rendben? - erre ő szipogva kiszaladt a szobából.
- Megbántottam? - nézett utána Keito, én pedig megráztam a fejemet.
- Maradj itt, mindjárt visszajövök! - beszálltam a kerekes székbe és elindultam megkeresni Chinen - t. Messzire úgysem tűnhetett el. Meg itt találtam őt, a folyosó végén összekuporodva pityergett, kezében szorongatva a plüss nyulát.
- Hé, miért itatod az egereket?
- Csak nem akartalak zavarni, biztos nagyon boldog vagy, amiért itt van, veled a barátod én csak felesleges harmadik lennék most!
- Hogy mondhatsz ilyet? Olyan aranyos vagy, mikor féltékeny vagy! - csipkedtem meg az arcát.
- Csak rosszul esik, amiért már nem én vagyok ez egyetlen, akivel ilyen jóban tudsz lenni.
- Keito nem a barátom, hanem az unokatestvérem!
- Micsoda? Buta Chinen, buta! - kezdte el ütögetni a fejét, de én leállítottam.
- Öcsi, nem szabad ezt csinálnod! A végén még kivered az észt a fejedből! - elmosolyodtam és megsimogattam a fejét.
- Ne haragudj rám Yama Chan!
- Na, inkább menjünk vissza és beszélgessünk tovább! Szegény Keito ott maradt egyedül! Szállj fel! - paskoltam meg a lábamat, mire Chinen beleült az ölembe és úgy mentünk vissza a szobámba.
- Úgy tűnik megtaláltad az ajándékodat! - nevetett Keito, mire Chinen szeme csillogni kezdett.
- Ne haragudj rám, amiért csak úgy elszaladtam, de azt hittem Yama Chan barátja vagy és engem már nem is fog szeretni.
- Fátylat rá! Túlságosan aranyos vagy ahhoz, hogy haragudjak rád! Na, gyere öcsi, mert a végén még összenyomod Ryosuke - t! - Keito egy mozdulattal felállította Chinen - t, nekem pedig segített visszamászni az ágyba.
- Keito, te eddig miért nem látogattad meg Yama Chan - t?
- Angliában éltem, ezért nem jöhettem korábban. Most néhány hónapot itt fogok maradni, ezért több időm lesz eljönni látogatóba!
- Akkor majd te is játszol velünk rendőröset ugye?
- Velünk?
- Daiki és Yuya két barátja itt dolgozik a kórházban és ők szórakoztatnak minket!
- Még sosem játszottam rendőrt, de biztos fantasztikus érzés lehet! - vakarta meg az állát, mire mindketten elnevettük magunkat. Az idő nagyon hamar eltelt és tényleg jól éreztem magamat. Aztán Chinen lelépett, hogy miért azt nem árulta el.
- Meglepetés! - léptek be a szüleim és a két bátyám, a kezükben egy hatalmas dobozzal.
- Már azt hittem sosem jöttök meg! Hikari hol van?
- Sajnos nem tudott eljönni, pedig annyira várta már ezt a napot! - őszintén? Ez csalódás! Pont most nem tud itt lenni, mikor a szülinapomat ünnepeljük?
- Ugyan már, biztos jó oka lehetett, hogy kihagyta ezt a napot! Anya Keito - val már találkoztatok?
- Persze. Első útja hozzánk vezetett! Nincs igazam Keito?
- De így van nénikém!
- Na, hol van a tortám? - kérdeztem izgatottan, mire Daiki behúzta a függönyt, hogy egy kis sötétség legyen.
- Yu Chan meghozta a tortát! - ezt a hangot ezer közül is felismerem.
- Öcsi! - kiabáltam, de a mosolyom rögtön az arcomra fagyott, mikor megláttam Chinen - t lány ruhában kisminkelve. Ha nem tudnám, hogy ez Chinen, biztosan lánynak néztem volna.
- Milyen aranyos! - motyogtam magam elé, mire mindenki rám nézett.
- Yama Chan, meghoztam a tortádat! - vigyorgott és elém tette az eperrel borított tortát.
- Milyen édes vagy! - nyöszörögtem és magamhoz öleltem Chinen - t.
- Yama Chan mosolyog! - sikította, mire mindenki nevetni kezdett.
- Köszönöm mindenkinek, hogy eljött, de úgy tűnik Yuto és Inoo Chan, meg Hikaru nincsenek sehol sem!
- Csak előkészítik a meglepetésedet Yama Chan! Most inkább fújd el a gyertyát! - vigyorgott Chinen, én pedig kívánás után elfújtam a gyertyát.
- Most pedig meg eszem az epreket, mert olyan finomnak néznek ki! - fogtam magam és egyesével leeszegettem az epret a torta tetejéről.
- Öcsi, bontsd ki az ajándékodat! - noszogatott Yuya, én pedig levettem a doboz tetejét, amiből egy kiskutya ugrott ki és alaposan összenyalta az arcomat.
- Milyen aranyos! - dörgöltem az arcomhoz, mire anyám rácsapott a kezemre.
- Ryosuke, nem szabad túl közel vinned az arcodhoz, mert elkaphatsz valamit! A kiskutyát azért kaptad, hogyha hazamész ne legyél egyedül. Itt a kórházban sajnos nem maradhat, de a bátyáid, majd mindennap behozzák egy kicsit!
- Köszönöm mindenkinek! - vigyorogtam és összeborzoltam a kutya szőrét. A barna színű kutyus nagyon apró volt még, a két tenyerem között is elfért. Aztán belegondoltam abba, hogy Hikari most nincs itt velem és egy kicsit elszomorodtam. Az ünneplés ennek ellenére nagyon klassz volt, tortáztunk, meg beszélgettünk és egy pillanatra sikerült elfelejtenem, hogy hiányzik a többi barátom és a barátnőm is. Elég hamar elfáradtam, ezért a szüleim jobbnak látták, ha hagynak pihenni, a többiek azonban nem mentek el.
- Ryosuke, készen állsz a nagy meglepetésre? - kérdezte Daiki, mire én körbetekintettem a szobán.
- Menjünk a tetőtérre Yama Chan és meglátod a meglepetést! - most kivételesen egyikőjük sem engedte, hogy használjam a kerekes széket, a saját lábamon kellett feljussak. Kicsit megerőltető volt ugyan, de végül mégis sikerült felmenjek. A tetőtér virággal volt feldíszítve, Yuto, Hikaru és Inoo Chan, pedig fehér ingben vártak engem.
- Mi ez? - kérdeztem, miközben a szememmel körbetekintettem.
- Yamada Chan, most valóra váltjuk a szülinapi kívánságodat! - Hikaru a kezembe nyomott egy fekete zakót, amit én kicsit furcsállva ugyan, de felvettem.
- Elárulnátok végre, hogy mire készültök? - erre Inoo Chan lekapta a fejemről a sapkámat.
- Na így sokkal jobban mutatsz. Hikari Chan, most már előjöhetsz! - A tekintetem rögtön az ajtó felé szegeződött, ahol megláttam Hikari - t, a hosszú fehér ruhájában. A mosolyt le se lehetett vakarni az arcáról, miközben látta, milyen nagy szemekkel méregettem.
- Ez az, amire gondolok? - hebegtem, miközben fel sem tudtam fogni a dolgot.
- Hiszen az volt a szülinapi kívánságod, hogy feleségül vehesd Hikari Chan - t nem?
- Ti ezt honnan tudtátok?
- Nos Hikari Chan nagyon igyekezett, hogy a legtökéletesebb ajándékot kaphasd tőle, mi pedig besegítettünk neki! - mosolygott Inoo Chan. Daiki és Yuya két oldalról közrefogták Hikari - t és úgy vezették oda hozzám, ahogyan egy menyasszonyt szokás. Láttam, hogy a szeme könnybe lábad, ennek ellenére mégis mosolygott. A kezemet összekulcsoltam az övével, majd mindketten Hikaru felé fordultunk.
- Ugye nem azt gondoltátok, hogy én fogom celebrálni az esküvőtöket? Hiszen az nem lenne valódi esküvő!
- Tehát ez nem csak ez kamu esküvő? - kérdeztem meglepetten.
- Persze, hogy nem! Mindjárt itt lesz az anyakönyveztető, hogy aláírhassátok a papírokat, csak azután veszem át én a szót.
- Hikari, te tényleg hozzám akarsz jönni?
- Szerinted megszerveztem volna egy ilyet, ha nem akarnék a feleséged lenni? Tudod, hogy mennyire szeretlek Ryosuke, szóval ne legyenek kétségeid! - gyengén megszorította a kezemet, én pedig nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Végül az anyakönyvvezető is megérkezett, nekünk pedig alá kellett írnunk a papírokat. Daiki és Yuya voltak a tanúk, Chinen pedig a gyűrűkért volt a felelős.
- Köszönöm Öcsi! - paskoltam meg a feje tetejét, majd Hikari ujjára húztam a gyűrűt. Miután ő is megtette ugyanezt, Hikaru kimondta az utolsó mondatot.
- Yamada Chan, csókold meg a menyasszonyodat! - a válla mögé dobtam Hikari haját és gyengéden megcsókoltam. Nem is tudom elmondani mit éreztem abban a pillanatban. A boldogságnak egy teljesen más foka járt át és ez mind annak köszönhető, hogy a legnagyobb álmom váltották valóra a barátaim.
- Tényleg köszönöm mindenkinek! - a kezembe temettem az arcomat, hogy ne vegyék észre mennyire meg voltam hatódva.
- Aranyos! - kiáltott fel mindenki, mire elnevettük magunkat. A buli, pedig csak ezután kezdődött el. Hikaru mint kiderült rendelt, egy háromemeletes eper tortát, amiből végül én csak egy keveset ettem, mert nem akartam elrontani a hasamat és rosszul lenni pont ma. A buli nem tartott túl sokáig, ugyanis Chinen azt szerette volna, ha mi inkább kettesben maradunk és együtt töltjük a nap hátralévő részét. Mint kiderült, anyámék is tudtak a dologról, de amilyen érzékeny lelkűek, sírással végződött volna a dolog. Így Hikari - val végül bevonultunk a szobámba.
- Olyan boldog vagyok! - kaptam a karjaimba, ami nem volt túl jó ötlet, mert a lábaim még nem voltak valami erősek.
- Ne erőltesd meg magad, inkább feküdj le!
- Csak akkor, ha a feleségem is itt fog feküdni mellettem!
- Ez csak természetes! - odabújt hozzám, én pedig szorosan átöleltem.
- Köszönöm, hogy valóra váltottad az álmomat! Még most sem tudom elhinni, hogy már most a feleségem vagy!
- Nincs mit megköszönnöd, hiszen ezt én is legalább annyira akartam, mint te! Tudom, hogy még nem gyógyultál meg, de ez engem nem érdekel, ameddig itt vagy mellettem és szeretsz engem Ryosuke!
- Hidd el, hogy nagyon szeretlek, és sosem okozok majd neked csalódást!
- Azt ajánlom is neked Yamada Ryosuke, különben megemlegeted! - erre én csak egy csókot nyomtam a szájára. Hála neki tényleg boldog voltam és azt hiszem, elmondhatom, hogy ez volt életem legcsodásabb születésnapja.

3 megjegyzés:

  1. Aahw<3
    imádtam! Ez egy nagyon jó szülinap lehetett, Ryosuke tényleg majdnem mindent megkapott, amit csak lehetett... Chinen nagyon édes volt, ahogy ott féltékenykedett!:D
    Ez a kutyus is jó nagy meglepetés lehetett, na de az esküvő!! Azta, nem is gondoltam volna! <3 Mindenesetre nagyon édesek együtt, remélem ez sokáig így is marad!:D

    VálaszTörlés
  2. Hah, nem is ők lennének, ha nem találtak volna ki valami ilyet. Elképesztő ez a banda. Ez a kettő meg egyre csak aranyosabb lesz. =D

    VálaszTörlés
  3. Ilyen csodálatos születésnapot!!Nagyon bírtam,hogy mindenki a kedvére tett Ryonak. És Chinen milyen aranyos volt! Most már csak az kell,hogy gyógyuljon meg Ryo.

    VálaszTörlés